Ugrás a tartalomra
Az Európai Bizottság logója

Frederic

Frederic 1998 óta dolgozik az uniós intézményeknél. Jelenleg az Európai Bizottság Brüsszeli Infrastrukturális és Logisztikai Hivatalában a mozgáskorlátozott személyek számára történő akadálymentesítésért felel. Frederic vak.
Arról kérdeztük, hogy munkakörnyezetét hogyan alakították át számára.

„Számítógépem Braille-klaviatúrával és JAWS képernyőolvasóval van ellátva. Amikor elkezdtem dolgozni, a Kutatási Főigazgatóságnál sokkal több technikai segítséget kaptam, mint amire valójában szükségem volt. Meglepett és meghatott ez a figyelmes fogadtatás. Így az első munkatapasztalatom kitűnő volt. Később, amikor más szervezeti egységeknél dolgoztam, már előfordultak kisebb-nagyobb problémák. Türelemmel azonban mindig sikerült megszereznem azt, amire szükségem volt.”

Frederic szerint fogyatékossága nem akadályozza a beilleszkedésben.

„A fogyatékosság itt előnyt jelent! Jókedvű vagyok, próbálom nem túldramatizálni a dolgot. És van egy kutyám is, ami külön jó pont: az emberek általában szeretik.”

Maurizio

Maurizio vak. 2015-ben kezdett el az uniós intézményeknél dolgozni, jelenleg sajtófelelős az Európai Parlamentnél, Olaszországban.
Arról kérdeztük, hogy milyennek találta a kiválasztási eljárást, és hogy szerinte befogadták-e kollégái.

„Az EPSO akadálymentesítési csoportja zseniális volt! A versenyvizsgán minden rendben ment. A teszteket Braille-írással vagy elektronikusan tölthettem ki, és személyes segítőm is volt. Maga a kiválasztás csak az interjúból állt, ezért nem igazán volt szükségem semmilyen segítségre. Fogyatékosságom soha nem okozott problémát, nem érzem úgy, hogy akadályoztatva lennék. Pozitív hozzáállással és akaraterővel falakat lehet ledönteni, még akkor is, ha tapasztalatlan vagy szkeptikus emberekkel állunk szemben.”

Maurizio arra buzdítja a sajátos igényű személyeket, hogy jelentkezzenek az EU-hoz.

„A versenyvizsgát nem lehetetlen letenni, nem kell poliglottnak vagy zseninek lenni! Nem tart sokáig, és semmi vesztenivalója nincs az embernek. Ellenben egy érdekes és változatos karriert lehet nyerni vele. Mindenképpen megéri! Az egyetlen, ami kicsit nehézkes, az a jelentkezés... De ha ezen túljut valaki, kis időráfordítással nagy lehetőségekhez juthat! Mindenkinek azt javaslom: ne hagyja, hogy a jelentkezési folyamat elvegye a kedvét a megmérettetéstől!”

 

Krystle

Krystle csökkentett mozgásképességű kommunikációs asszisztens. 2002 óta dolgozik az uniós intézményeknél, jelenleg az Európai Bizottságnál, Brüsszelben áll alkalmazásban.
Arról kérdeztük, milyen speciális környezetet teremtett számára munkaadója, és hogy szerinte fogyatékossága akadályozza-e a munkájában.

„A Bizottság kerekesszéket, lábtámaszt, orvosi széket és személyes parkolóhelyet biztosít számomra. A mosdóhelyiséget kapaszkodókkal látták el. Úgy érzem, munkatársaim teljes mértékben befogadtak. Megbeszéléseinken kollégáim maguktól ajánlják fel segítségüket, vagy pedig megkérdezik, mit tehetnek. Nagyon jó érzés, hogy munkámat mindenki elismeri. Nem részesülök semmilyen különleges elbánásban, ugyanolyan keményen dolgozom, mint a többiek. Amikor helyváltoztatásról van szó, előfordul, hogy mások jóindulatára számítok, ennyi.”

Krystle az alábbi tanácsokat adja az EU-hoz jelentkező, sajátos igényű pályázóknak:

„Mindenkit csak bátorítani tudok, hogy jelentkezzen! A mozgáskorlátozottság nem akadály. Nem maratont kell futni, hanem versenyvizsgán indulni, ahol a tudást mérik. Állampolgárság, bőrszín, nem, testi fogyatékosság … semmi sem áll a jelentkezők útjában. Az EU-nál a tagországok különböző hátterű polgárai dolgoznak együtt. A másság nem hátrány. Mindenkinek egyenlő esélyei vannak, legyen szó csökkent mozgásképességű máltai, vagy látássérült észt kollégáról. A multikulturális környezet ismérve, hogy nem teszünk különbséget munkatársaink között. Az uniós intézmények szervezeti egységei bármilyen hátterű személyt tárt karokkal várnak. Az esélyegyenlőség itt valóban érvényesül.”

Fabio

Fabio 2001 óta dolgozik az európai intézményeknél. Jelenleg egységvezető az Európai Parlament Humánerőforrás-ügyi Igazgatóságán. Fabio egyik lábát amputálták.
Arról kérdeztük, hogy munkakörnyezetét hogyan kellett átalakítani a számára.

„Vagy a protézissel vagy mankók segítségével járok – ez utóbbi esetben azonban nem tudom szabaddá tenni a kezemet. Semmilyen más segédeszközt nem használok, van iPadom, notebookom. A protézis okozta hátproblémáim miatt az íróasztalom magassága állítható. Parkolási igazolványt kaptam. Viszonylag könnyű volt biztosítani számomra mint mozgáskorlátozott számára a megfelelő munkakörnyezetet. Állapotom semmiben nem korlátoz a munkahelyen.”

Fabio az alábbi tanácsokat adja az EU-hoz jelentkező, sajátos igényű pályázóknak:

„Nem szabad megijedni. Időt kell adni saját magunknak, hogy az új helyzettel szembe tudjunk nézni. Nem szabad, hogy bárki is hamis illúziókkal érkezzen ide, és azt higgye, hogy a Parlament majd mindent megold. A világ semelyik intézménye sem lenne képes az összes körülményt figyelembe véve, tökéletes megoldással előrukkolni. Elsősorban maguknak a fogyatékosoknak kell felkészülniük az új munkakörnyezettel járó kihívásokra. De a fogyatékkal élők általában tudják, hogy nekik máshogy kell közelíteniük a dolgokhoz, és máshogy kell megbirkózniuk a problémákkal.”

Konstantinos

Konstantinos egy éve dolgozik az Európai Parlament Infrastrukturális és Logisztikai Főigazgatóságán, Luxembourgban. 2006-ban sclerosis multiplexszel diagnosztizálták, azóta mankóval jár. Arról kérdeztük, milyennek találja munkakörnyezetét.

„Nagyon támogató környezetben dolgozom: a munkatársaim kedvesek, az infrastruktúra könnyen igénybe vehető. Ennek köszönhetően állapotom stabil, sőt, még javult is. Ráadásul olyan projektekért vagyok felelős, amelyek arra motiválnak, hogy még keményebben dolgozzak. Különösen örülök annak, hogy az Európai Parlament épületei egyre jobban ki vannak építve a sajátos igényű személyek számára. Összességében hálás vagyok, hogy saját példámon keresztül lehetőségem van bizonyítani: az Európai Unió fogyatékosokat segítő intézkedései beváltak, jól működnek a gyakorlatban.”

Johan

Johan 2014 óta rendszergazdaként dolgozik az Európai Parlamentben, Brüsszelben. A férfit 2004-ben autizmussal diagnosztizálták. Fogyatékossága első ránézésre nem látszik. Arról kérdeztük, hogy befogadták-e a csoportjába, és hogy fogyatékossága akadályozta-e valaha a munkájában.

„Úgy érzem, befogadtak a többiek. Eléggé extrovertált vagyok, szeretek a munkatársaimmal beszélgetni. Gyakran viccelődünk egymással és sokat nevetünk. A legtöbb kollégám nem is tudja, hogy autista vagyok. Az évek alatt megtanultam, hogyan rejtsem el fogyatékosságomat. Ami azt illeti, azon a szakterületen, ahol dolgozom, nem ritka, hogy valaki autisztikus vonásokkal rendelkezik. Az is lehet, hogy nem vagyok tipikus autista. A legtöbben úgy gondolják, hogy az autisták nem szeretik a társas érintkezést, de ez nem így van. Az igaz, hogy mi másképp gondolkodunk. Például sokkal inkább a részletekre koncentrálunk, és gyakran nehezen tudjuk kimutatni érzelmeinket. Ha nem vagyunk feszültek, akkor viszont nagyon szeretünk mások társaságában lenni.”

Johan szerint más sajátos igényű pályázóknak is érdemes fontolóra venniük az uniós karrierlehetőséget, ehhez a következőt tanácsolja:

„Az uniós intézmények jó munkahelyek. Az itteni kollégák nyitottak a fogyatékossággal élő munkatársak felé. Ezenfelül az épületek is alkalmasak kerekes székesek fogadására. A pályázóknak arról kell meggyőzniük a vizsgabizottságot, hogy képesek legalább olyan értékeket felmutatni, mint a fogyatékosság nélkül élő jelentkezők. Legyen profi a szakterületén, és adjon esélyt magának!”

Ville

Ville 2013 óta jogi tanácsosként dolgozik az Európai Bizottságnál, Brüsszelben. Születésétől fogva vak. Arról kérdeztük, hogy milyennek találta a kiválasztási eljárást, és hogyan érzi magát az Európai Bizottságnál.

„Az volt a benyomásom, hogy az akadálymentesítési csoport nagyon hozzáértő, jól felkészült és figyelmes emberekből áll. Miután jelentkezésem beérkezett hozzájuk, különböző intézkedéseket javasoltak, hogy a versenyvizsga első szakaszán ugyanolyan esélyekkel induljak, mint a látók. Ezeket az intézkedéseket mind helyénvalónak és megfelelőnek találtam. A versenyvizsga további szakaszaiban – így az értékelőközpontban is – hatékony segítséget kaptam tőlük. Nagyon kellemes meglepetés volt számomra, hogy szinte valamennyi dokumentum digitalizálva van, mivel az elküldött és a kapott üzeneteket is egy elektronikus adatbázisban tárolják. Az előző munkahelyeimen a papíralapú dokumentumokat magamnak kellett digitalizálnom, hogy használhassam a képernyőolvasót. Jelenleg ezzel szinte egyáltalán nem kell időt töltenem. Kollégáim és feletteseim példamutató hozzáállásának köszönhetően a csapat teljes értékű tagjának érzem magam.”

Ville az alábbi tanácsokat adja az EU-hoz jelentkező, sajátos igényű pályázóknak:

„Éreztessük, hogy motiváltak vagyunk! Gondolkozzunk a munkaadó fejével: vajon milyen kérdések merülhetnek föl benne fogyatékosságunkkal kapcsolatban? Érdemes felkészülni erre, valamint a témával kapcsolatos további kérdésekre. Gondoljuk át előre, hogy milyen észszerű megoldásokra lenne szükségünk az adott munkahelyen. Nem szabad türelmetlennek lenni. Ha mégsem minket választanak, a jelentkezéssel és az esetleges interjúval legalább újabb tapasztalatot szereztünk. A sajátos igényeink helyett inkább összpontosítsunk a készségeinkre.”